A tél szürkeségében óhatatlanul felmerül az emberben, hogy ideje lenne valahova elhúzni és kibekkelni a közelgő latyakot. Reggel még sötét, este már sötét, aki irodista jóformán nem is látja a napot, szóval kell az a D-vitamin, nameg a kikapcsolódás.
Az urbán szörfösök kedvelik a mozgást és az adrenalint, még akkor is ha nyaralni vagy telelni mennek, így csak egy kérdés maradt: Srí Lanka vagy sí lanka? :) Mi tavaly az előbbire voksoltunk, és mivel úgy tűnik egyre népszerűbb célponttá válik a sziget, gondoltuk megosztjuk veletek az élményeinket.
Először is Srí Lanka azért volt szimpatikus nekünk, mivel jóval közelebb van, mint a többi télen neoprén nélkül is szörfözhető lokáció (és olcsóbb is). Ha már téli nyaralásról van szó, akkor tényleg olyan helyet szerettünk volna, ahol ezerrel süt a nap és meleg a víz, hogy végre kicsit kiolvadjunk. Na meg nem mellesleg, olyan helyet kerestünk, ami elég autentikus és nincs elviselhetetlen turista had.
Srí Lanka jelentése "Fényességes Sziget", sokan pedig még a korábbi nevén, mint Ceylon ismerik, ami a brit gyarmati korszakhoz kötődik, bár azt már kevesebben tudják, hogy ez a portugál Ceilão szóból ered. És akkor ezzel tulajdonképpen már el is mondtam az ország legfőbb jellegzetességét, azt hogy a különböző lokális és gyarmatosító kultúrák valódi olvasztó tégelye.
Mi Kataron keresztül repültünk, így kb. 15 óra volt az út Colombo-ig. Vízumot elektronikusan intéztünk, egy-két oltást azért bedurrantottuk és nem felejtettük el az extrém sport biztosítást sem (a szörfözéshez az kell!). Első blikkre (nyilván) Indiára hasonlít legjobban Srí Lanka, van aki azt mondja, hogy amolyan "India Light", úgyhogy ruházat, hátizsákok tekintetében is backpacker módban közelítettünk.
Akkor itt rögtön egy beismeréssel folytatnám: mivel full-time dolgozó emberek vagyunk egyrészt nem is volt időnk iszonyatosan részletesen megtervezni a nyaralást, másrészt nem vitt rá minket a lélek, hogy minden este más helyen aludjunk azért, hogy hibátlanul lefedjük az ország minden említésre való turista attrakcióját, úgyhogy egy nagyon easy programot állítottunk össze.
Colombo-ból levonatoztunk a déli partvidékre, Galle-ba (ejtsd: Gól), hogy ott pihenjünk, nézelődjünk és persze szörfözzünk is. A vonatút magában elég nagy poén volt, mivel a Colombo Fort - Galle vonalon, talán a külföldiek kedvéért, van egy elsőosztályú kocsi, ami kb. ötven-száz éves lehet, de van benne valamiféle légkondi meg nagy süppedős ülések ilyen leharcolt orient express stílusban, szóval luxusnak van mondva. A helyiek szemében minden bizonnyal ez a "nyugatiaknak" való közlekedés, mivel szó szerint úgy tereltek mindenkit a vonat elejébe, aki ránézésre nem helyi erő volt, mintha ez teljesen magától értetődő lenne. Amúgy a vonatra előzetesen online lehet venni jegyet, ami a reptéren a helyi mobil társaság standjánál kiváltható (őrület, hogy tényleg működik, lenne mit tanulni tőlük).
Sokat morfondíroztunk azon, hogy hol foglaljunk szállást, mivel nyilván vonzó az embernek a part menti lokáció, ugyanakkor ár-érték arányban sokkal jobb helyeket lehet találni kicsit távolabb a parttól. Mi végül Galle külvárosában (értsd: dzsungel) találtunk egy fantasztikus helyet. Egy új-zélandi srác megvett és felújított egy volt holland gyarmati villát egy kókusz ültetvény szívében, ahol egyszerre kb. tíz vendéget tudnak elszállásolni. Ez már magában is elég családias volt, de igazából a vacsorák hozták össze a társaságot, mivel helyben főztek minden este curry-ket és a kertben terítettek meg a közös vacsorázhoz és a koktélozáshoz (hashtag magasélet).
Ezen alkalmak során tudtuk meg a legtöbbet a szigetről, mivel a döntően angolszász társaság részben nemzeti, részben családi szálakon keresztül is jól ismerte az ország múltját. Nem fogom részletekbe menően taglalni, de a portugál-holland-brit gyarmatosítás, a vallási és etnikai különbségek, sőt a gyarmati rendszer felbomlásával járó háborúskodások erős nyomokat hagytak mind a mai napig. A polgárháborús állapotok miatt egyébként sokáig a turizmus sem volt jelentős, igazából a löketet a 2013-as Lonely Planet "travel destination of the year" jelölés adta, miután berobbant a srí lankai idegenforgalom. Az egyik kedvenc momentumom volt, mikor egy brit vendég a gyarmatosítás kapcsán, kellő öniróniával azt a sztorit mesélte nekünk, hogy mikor Gandhit megkérdezték, hogy mit gondol a nyugati civilizációról, azt válaszolta, hogy remek ötlet lenne.
A negatívumok mellett, a gyarmati hagyatéknak azért vannak pozitív hozadékai is, kivált az egyszeri turista számára. Galle városa önmagában is hozza az igazi "Karib tenger kalózai" féle koloniális romantikát. Tele van gyönyörű villa épületekkel, kis kávézókkal, boltokkal, butik hotelekkel és mindenféle szolgáltatással, amit már abszolút az ide érkező külföldiek által elvárt színvonalra terveztek. Nyilván nem véletlen, hogy sok brit, holland vagy német is alapított itt már helyi üzletetet.
Hogy a szörfről se feledkezzünk meg, a déli part mentén szinte az összes faluban van valamiféle surf school, de ez azért nem az a portugáliai tömeg feeling. A keleti parton is vannak lokációk, de mi arra nem jártunk, mindenestre az évszak szerint érdemes tanulmányozni az időjárási viszonyokat, mert a sziget egyes részeinek külön mikroklímája van, ezért más évszakban máshová érdemes menni. A hegyekből érkező utazó társaink például mesélték, hogy tőlünk pár órára északra 12 fok volt és eső. Nem tudom, hogy különös szerencsénk volt-e, de február második felében végig nagyszerű időnk volt és a hullámok is olyanok voltak mintha gépből küldték volna őket, óramű pontossággal, délelőtt és délután is.
Mi a surf retreat tekintetében is egy olyat választottunk ami a beljebb volt a szárazföldön, Anhangama település melett, mivel igazából napi két szörfözés között annyira nem hiányzik, hogy a strandon legyél. Alapvetően jobban szeretünk magunktól szörfözni, de tekintettel a helyismeret hiányára, most kivételt tettünk és beneveztünk egy ilyen guided helyre. Eleinte Kicsit féltünk az egész jellegétől, meg a társaság szempontjából sem tudtuk mire számítsunk, mivel nem szerettünk volna sem "erasmus buli hostel", sem "holisztikus hippie yoga" vonalra menni (félreértés ne essék mindkettőnek megvan a helye a teremtésben, de mi most nem erre vágytunk). Azt kell mondjam, hogy a félelmünk alaptalan volt, mivel a legtöbb vendég, csakúgy mint mi átlag fiatal irodai dolgozó volt (nyilván a kicsit bevállalósabb fajtából), aki itt szerette volna kiereszteni a gőzt és nem mellesleg feljeszteni a szörf tudását.
Komoly menetrend volt, napi egy yoga és két szörf edzéssel. Tulajdonképpen olyan volt mint egy wellness edzőtábor, a szó legjobb értelmében. Az oktatás különböző tudás szintekre volt bontva, a haladóknak inkább csak guide-olással és nyilván mindenki annyit vállalt amennyihez kedve és ereje volt. A napi rutin úgy nézett ki, hogy reggel hatkor keltünk és egy óra yoga meg két óra szörf után reggeliztünk, majd délután újra csobbantunk fáradt izmokkal még egy naplemente session-re, amit jól megérdemelt sörözés követett. Nem volt rossz na:)
Mivel nem fér bele minden egy blog poszt terjedelmébe, összességében azt kell hogy mondjam, hogy maximálisan elégedettek voltunk az egész nyaralással, az élményekkel és a szörfözéssel, a mai napig nagyon szívesen gondolunk rá és bárkinek boldogan ajánlanánk Srí Lankát szörf vagy "sima" nyaralásra. Azt meg kell, hogy jegyezzem, hogy egyszer mondjuk egy óriás teknős nekiment a deszkámnak nem egyértelműen meghatárzoható szándékkal, arra kicsit ráparáztam, de azt hiszem ez azért ez eléggé first world problem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://surfnthecitybudapest.blog.hu/api/trackback/id/tr1213561731
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
